A csók Minden
2008 november 1. | Szerző: Mary?Mare
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.
Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.
/Ady Endre/
Brandon Lee
2008 július 5. | Szerző: Mary?Mare
In Remembrance of Brandon Lee
Mi lenne, ha a szomorúság folyója
Tengerré változna?
Lehetne-e több ezer másik olyan történet, mint a tiéd és enyém?
Egy szívet akartál,
Egy lelket akartál
Jobban, mint bármi mást a világon.
De halálra vagyunk ítélve,
A húsunk sebekben.
Soha nem adom fel!
Ahogy a Hold is teszi feletted,
Felemelkedünk, ragyogunk és elbukunk.
Rólad kelek fel, ragyogok és kúszok.
Áldozatok, nem vagyunk mind azok?
Mi lehetett Brandon Lee szemei mögött?
Lehetett ott egy bosszúálló angyal hátrahagyva véresen?
Az igazságot akartad,
A hitet akartad,
Jobban, mint bármi mást a világon.
De halálra vagyunk ítélve,
Elhagyott test és lélek.
Soha nem adom fel!
Ahogy a Hold is teszi feletted,
Felemelkedünk, ragyogunk és elbukunk.
Rólad kelek fel, ragyogok és kúszok.
Áldozatok, nem vagyunk mind azok?
I Am Not Dead!
2008 július 5. | Szerző: Mary?Mare
I am not there. I do not sleep.
I am diamond glints of snow;
I am gentle autumn’s rain.
I am the swift uplifting rush
I am the soft star that shines at night.
I am not there, I did not died.
Angel, thank you!
2008 május 7. | Szerző: Mary?Mare
I’ll find you!
I’ll love you!
I won’t leave you!
Angel, thank you!
I’ll love you forever!
I’ll hold you in my arms!
I’ll kiss your heart!
Angel, thank you!
I won’t die without you!
I won’t sleep without you!
I won’t close my eyes,
Until I can see you!
Angel, thank you!
I thank you everything!
/2008.05.05. Hétfő. 21:46/
Ahol a vad rózsák nyílnak…
2008 április 17. | Szerző: Mary?Mare
Hívnak, hogy eltemessenek.
Még nem voltak sebek rajtam.
Először csak rámpillantottak,
Álszentségükkel magukévá tettek.
Láthatatlan, gyengéd bilincset tettek rám,
S én szüziesen kínáltam oda magam.
Lassan sebeket véstek rám…
Hívnak, velük vagyok.
Hívnak, ravataloznak.
Ott élek s ott halok,
Ahol a vad rózsák nyílnak.
Ott mosolygok s ott sírok,
Ahol a vad tövisek szúrnak.
Mert a bilincsek beleégtek kezeimbe,
S vérző sebeket érzek lelkemben.
Hívtak, velük voltam.
Hívtak, s örökre elhantoltak.
Ott éledek újjá,
Ahol a vad rózsák nyílnak.
S én is vad rózsa leszek,
Egy szépség mind közül.
Szépségemet együtt táplálják bánatukkal,
S csókot adok nekik tisztaságommal.
Égető csókot örök hálával.
Hívtak, s örökre eltemettek maguk között.
/2008.04.14.22:00/
Szeretlek Apa!
2008 március 30. | Szerző: Mary?Mare
* Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom.
* Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni.
* Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain.
* Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkodni, kérdezni és felelni.
* Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál.
* Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted.
* Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem. De sohasem hagytál magamra teljesen.
* Állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább és én büszkén hirdetem: “Apu mondta.”
* Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak.
* Köszönöm, …
Csókot adni…
2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare
Csókot adni orcájára,
Mikor köszöntöd.
Csókot adni homlokára,
Mikor vigasztalod.
Csókot adni ajkaira,
Mikor szerelmet vallasz.
Csókot adni mindig,
Mikor szíved súgja.
Csókot adni akkor,
Mikor nincs ott az ideje.
Csókot adni a Szerelemnek,
Mikor éppen elhagy.
Csókot adni az Életnek,
Mikor kegyetlenül megöl.
Csókot adni a Halálnak,
Mikor vigasztalón befogad.
Csókot adni a Vágynak,
Mikor szenvedélyesen szeret.
Csókot adni magadnak,
Mikor már minden elveszett.
Otthonra leltem
2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare
Éjfélt ütött az óra,
Véget ért Hamupipőke álma.
Tizenkettőn áll a mutató,
Egy új nap jő.
Éjszaka van még,
S a Hold vörösen ég.
Farkasok üvöltése hangzik a csendben,
Boldogan lépek le a mélységbe.
Zhanva még jobban érzem a boldogságot,
Pokolva szállva látom a fajdalmat.
Keserűséget nekem ott nem okozhatnak,
De kínt nyugodtan adhatnak.
Földet értem,
Roppanva tört el mindenem.
Fájdalmamat tőr döfésként éreztem,
Mégis kínok közt távoztam innen.
Életem felért minden rosszal,
Teletömtek mindenféle jóval.
Hiába akartam a penét hitvesemnek,
Mindig csak a fájdalmat kaptam férjemnek.
Most már vége, nincs folytatás,
Már érzem a bűnös fojtogatást.
Könyörgő, kínzó kiáltások terjengenek a levegőben,
Tudom, otthonra leltem.
Savin’ me by Life!
2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare
Gyere értem, s ments meg!
Nem ide tartozom, ez nem az én helyem!
Nekem nem ezek kellenek, ezek az ember nevezetűek!
Gyere értem, s ments meg!
Mit adnak ők? Semmit!
Amit érzésnek neveznek, az mind hazugság!
Gyere értem, s ments meg!
Hatalmaskodóak, gőgösek, hazugok!
Eltaposnak, megtipornak, minden érzelem nélkül átgázolnak rajtam!
Gyere érem, s ments meg!
Kihasználnak, csak a testemet akarják!
A lelkemet bemocskolják, szétmarcangolják, széttépik!
Gyere értem, s ments meg!
A szívem az, aki legjobban szenved!
Megfetrőzik, kifosztják, összetörik, megeszek, majd kihányják!
Gyere értem, s ments meg!
Könyörgök neked, Halál sötét angyala, vigyél el!
Zárj karjaid közé, védelmez meg ezektől a piócáktól!
Gyere értem, s ments meg!
Vezess az édes sötétségbe, hadd legyek csak a tied!
Ments meg, hogy csak a te szeretőd lehessek, Halálom édes angyala!
/2007.12.31. Hétfő. 01:25/
Csokiszáj és bor
2010 szeptember 4. | Szerző: Mary?Mare
Csokiszáj és bor
–
Nézz a tükörbe! Csokis a szád.
–
Nem kell letörölni az édeset. Hisz’ akkor a boldogság
elszáll; az íze nem marad más, mint emlék.
–
De eléggé hülyén nézel ki, már megbocsáss.
–
És? Engem nem zavar. Legalább ránézésre meg lehet
mondani, hogy édes vagyok.
–
Nem. Azt lehet megmondani, hogy bolond vagy. Nem azért,
de így akarsz maradni? Csokis szájjal?
–
Igen.
–
Te teljesen megbolondultál!
–
Figyelj! Nem érdekel, hogy mit mondasz, vagy mit
gondolsz. Ha én így érzem jól magam, akkor így. Nem érdekel, ha így látnak az
emberek.
–
De… ez mégiscsak nevetséges.
–
Szabad vagyok!
–
…
–
Szabad vagyok egy világban Szabad vagyok az életemben.
Szabad vagyok a csokoládéért… és a borért. Tényleg, nem bontunk fel egy üveg
bort?
–
Van más választásom?
–
Sosincs egy lehetőség. Valahol mindig megbújik egy
másik.
–
Hm… Egész finom ez a bor. Oh, leittad magad. Az a szép
fehér ruha. Igazán kár érte.
–
Ne aggódj! Így még szebb.
–
Ez tényleg nevetséges. Vedd le és dobd be a mosógépbe!
–
A hibákat se tüntetheted el ilyen gyorsan. Azzal, hogy
ott van a folt, csak azt akarom mutatni, hogy a hibák, a bűnök nem fognak
eltűnni. Mindig is ott lesznek. Azzal, hogy kimosom a ruhát, még tudni fogom –
és te is -, hogy itt anno bor folt volt. És ha a folt egy hiba, akkor a hibáról
is tudni fogod, hogy ott volt, van.
Oldal ajánlása emailben
X