Szeretlek Apa!
2008 március 30. | Szerző: Mary?Mare |
* Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom.
* Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni.
* Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain.
* Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkodni, kérdezni és felelni.
* Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál.
* Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted.
* Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem. De sohasem hagytál magamra teljesen.
* Állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább és én büszkén hirdetem: “Apu mondta.”
* Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak.
* Köszönöm, …

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni… de nincs is jogom hozzá. Benne van minden. Szeretet, hála, fájdalom.. Helyette egy “idézet”, ami a végéről jutott eszembe: “Nagyon fáj.. nem megy.” /Arany János/ =*