A csók Minden

2008 november 1. | Szerző: Mary?Mare |

Vonaglottunk bízón, nagyon,

Hűs estén és hideg hajnalon.

Pállott harctér szegény testünk

S jaj, örömre hiába lestünk.

Roskadjunk le a Sors előtt

Két gyáva, koldus csókmívelők.

Mindegy, kik küldték, kik adták,

Nem ért a csókunk egy fabatkát.

Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.

Be búsak vagyunk, be nagyok,

Csókokban élő csóktalanok,

A Végtelent hogy szeretjük:

Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

/Ady Endre/