Brandon Lee

2008 július 5. | Szerző: |

In Remembrance of Brandon Lee


Mi lenne, ha a szomorúság folyója
Tengerré változna?
Lehetne-e több ezer másik olyan történet, mint a tiéd és enyém?
Egy szívet akartál,
Egy lelket akartál
Jobban, mint bármi mást a világon.
De halálra vagyunk ítélve,
A húsunk sebekben.

Soha nem adom fel!

Ahogy a Hold is teszi feletted,
Felemelkedünk, ragyogunk és elbukunk.
Rólad kelek fel, ragyogok és kúszok.
Áldozatok, nem vagyunk mind azok?

Mi lehetett Brandon Lee szemei mögött?
Lehetett ott egy bosszúálló angyal hátrahagyva véresen?
Az igazságot akartad,
A hitet akartad,
Jobban, mint bármi mást a világon.
De halálra vagyunk ítélve,
Elhagyott test és lélek.

Soha nem adom fel!

Ahogy a Hold is teszi feletted,
Felemelkedünk, ragyogunk és elbukunk.
Rólad kelek fel, ragyogok és kúszok.
Áldozatok, nem vagyunk mind azok?

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!