Csókot adni…
2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare |
Csókot adni orcájára,
Mikor köszöntöd.
Csókot adni homlokára,
Mikor vigasztalod.
Csókot adni ajkaira,
Mikor szerelmet vallasz.
Csókot adni mindig,
Mikor szíved súgja.
Csókot adni akkor,
Mikor nincs ott az ideje.
Csókot adni a Szerelemnek,
Mikor éppen elhagy.
Csókot adni az Életnek,
Mikor kegyetlenül megöl.
Csókot adni a Halálnak,
Mikor vigasztalón befogad.
Csókot adni a Vágynak,
Mikor szenvedélyesen szeret.
Csókot adni magadnak,
Mikor már minden elveszett.
/2007.12.31. Hétfő. 00:05/
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ezt a verset igaziból nem akarom elemezni, de szerintem nem is lehet. Ahhoz, hogy az ember megértse, át kell élnie minden egyes sorát. Ajánlom, hogy ne juss el az utolsó versszakig, különben megismételjük a soproni.. öhm… esetet xD 😉 Pusssz
Nemis tudom miért tetszik a legtöbb írásod, mások mint bármelyik másik, de van bennünk valami, és ebben is megvan, hogy átérzem és ha nemis tudom elmondani hogyan, de nagyon szeretem őket:)
Ez nagyon szép, és sok igazságot szőttél bele, azt hiszem…