Csókot adni…

2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare

Csókot adni orcájára,
Mikor köszöntöd.

Csókot adni homlokára,
Mikor vigasztalod.

Csókot adni ajkaira,
Mikor szerelmet vallasz.

Csókot adni mindig,
Mikor szíved súgja.

Csókot adni akkor,
Mikor nincs ott az ideje.

Csókot adni a Szerelemnek,
Mikor éppen elhagy.

Csókot adni az Életnek,
Mikor kegyetlenül megöl.

Csókot adni a Halálnak,
Mikor vigasztalón befogad.

Csókot adni a Vágynak,
Mikor szenvedélyesen szeret.

Csókot adni magadnak,
Mikor már minden elveszett.

Otthonra leltem

2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare

Éjfélt ütött az óra,
Véget ért Hamupipőke álma.
Tizenkettőn áll a mutató,
Egy új nap jő.

Éjszaka van még,
S a Hold vörösen ég.
Farkasok üvöltése hangzik a csendben,
Boldogan lépek le a mélységbe.

Zhanva még jobban érzem a boldogságot,
Pokolva szállva látom a fajdalmat.
Keserűséget nekem ott nem okozhatnak,
De kínt nyugodtan adhatnak.

Földet értem,
Roppanva tört el mindenem.
Fájdalmamat tőr döfésként éreztem,
Mégis kínok közt távoztam innen.

Életem felért minden rosszal,
Teletömtek mindenféle jóval.
Hiába akartam a penét hitvesemnek,
Mindig csak a fájdalmat kaptam férjemnek.

Most már vége, nincs folytatás,
Már érzem a bűnös fojtogatást.
Könyörgő, kínzó kiáltások terjengenek a levegőben,
Tudom, otthonra leltem.