Otthonra leltem
2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare |
Éjfélt ütött az óra,
Véget ért Hamupipőke álma.
Tizenkettőn áll a mutató,
Egy új nap jő.
Éjszaka van még,
S a Hold vörösen ég.
Farkasok üvöltése hangzik a csendben,
Boldogan lépek le a mélységbe.
Zhanva még jobban érzem a boldogságot,
Pokolva szállva látom a fajdalmat.
Keserűséget nekem ott nem okozhatnak,
De kínt nyugodtan adhatnak.
Földet értem,
Roppanva tört el mindenem.
Fájdalmamat tőr döfésként éreztem,
Mégis kínok közt távoztam innen.
Életem felért minden rosszal,
Teletömtek mindenféle jóval.
Hiába akartam a penét hitvesemnek,
Mindig csak a fájdalmat kaptam férjemnek.
Most már vége, nincs folytatás,
Már érzem a bűnös fojtogatást.
Könyörgő, kínzó kiáltások terjengenek a levegőben,
Tudom, otthonra leltem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A 3 új versed közül talán ez tetszik a legjobban. Igazi lemondás, búcsúzás ettől a mocskos világtól, az új, megnyugtatóbb, békésebb otthon üdvözlése. Azért a 2008-as évben szívesen fogadnék tőled 1-2 vidámabb hangvételű írást is! 😉 öhm, bagoly mondja.. =P pussz
A vers mint vers szép, de a lényegével és mondanivalójával nem osztom a véleményem… Az előttem lévő kommentről meg annyit hogy a világ olyan amilyennek szeretnéd hogy legyen és megintcsak nem értek egyet.
Blite