Savin’ me by Life!
2008 január 1. | Szerző: Mary?Mare |
Gyere értem, s ments meg!
Nem ide tartozom, ez nem az én helyem!
Nekem nem ezek kellenek, ezek az ember nevezetűek!
Gyere értem, s ments meg!
Mit adnak ők? Semmit!
Amit érzésnek neveznek, az mind hazugság!
Gyere értem, s ments meg!
Hatalmaskodóak, gőgösek, hazugok!
Eltaposnak, megtipornak, minden érzelem nélkül átgázolnak rajtam!
Gyere érem, s ments meg!
Kihasználnak, csak a testemet akarják!
A lelkemet bemocskolják, szétmarcangolják, széttépik!
Gyere értem, s ments meg!
A szívem az, aki legjobban szenved!
Megfetrőzik, kifosztják, összetörik, megeszek, majd kihányják!
Gyere értem, s ments meg!
Könyörgök neked, Halál sötét angyala, vigyél el!
Zárj karjaid közé, védelmez meg ezektől a piócáktól!
Gyere értem, s ments meg!
Vezess az édes sötétségbe, hadd legyek csak a tied!
Ments meg, hogy csak a te szeretőd lehessek, Halálom édes angyala!
/2007.12.31. Hétfő. 01:25/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia Marym! Húú, látom Téged is elért egy olyan éjszaka, amikor nem tudtad letenni a tollad, és csak jöttek, jöttem az érzések egyre jobban felülkerekedve rajtad. Az eredmény pedig igazán tetszetős! 😉 A képek, a jelzők és a düh néhol elég dermesztőek, de pont ettől lesz a vers lehengerlő és őszinte. Viszont nézd át, mert észrevettem 1-2 elgépelést. :$ Sok puszi
Tudod az első 3 versszak nagyon tetszik, mintha csak egy verseskötetből olvasnám annyira ijól össze van rakva, s ez a része tényleg megfogott:)