Az álom
2007 május 10. | Szerző: Mary?Mare |
Álom. Ez az a szó, ami mindenkinek a megnyugvást juttatja eszébe. A megnyugvást, amire mindenki vágyik.
“Boldogok azok, akik úgy alusznak,
hogy többé fel nem ébrednek.”
Igen. Tényleg azok a legboldogabbak, akik minden fájdalom nélkül alszanak el örökre. Megkapják azt a bizonos álmot, ami minden szenvedés és kín nélkül juttatja át őket egy teljesen más világba.
Álom. Mi is ez valójában? Mit jelent? Tárgytalan, de mégis érezhető. Elménk egyik csodálatos játéka, amivel minket megjutalmaz, vagy éppenséggel megbüntet.
Boldogság vagy fájdalom. Vidámság vagy rettegés. Mi mindent hozhat nekünk éjjel egy álom? Talán a jövőt, vagy éppenséggel a Halált. De lehet, hogy csak egy kedves kis történetet mond el nekünk, vagy éppen rettegésre kényszerít.
Álom. Egy teljesen más világ, amiben megszabadulhatunk az élet könyörtelenségétől s erőszakosságától. De sajnos az élet az álom birodalmába is be szokott törni, hogy minden idillt, vágyódást és reményt elnyomjon, s helyébe a sok szenvedést adja.
A “támadás néküli időkben” megadja mindazt, amire csak vágyunk. A boldogságot, a vidámságot, s minden jót benntart, de a kétségeket, a rossz érzéseket birodalmának falain kívülére tessékeli.
Álom. Megnyugvást hoz szívünknek, s aggályainkat elsimítja. Megnyugtat, s segítséget ad. Talán ő a legrejtettebb segítségünk.
Valahogy menekülünk a valóságban. Menekülünk azért, hogy ne tudódjon ki egy féltve őrzött titok, vagy menekülünk a nehéz feladatok elől. Ő az, aki elbújtat minket, de mégis arra sarkall, hogy álljunk ki, s küzdjünk.
Álom. Egy fegyver, egy ajtó, egy ajándék.
Fegyver, mert az élet ellen használjuk, mivel nem tudott fájdalommal megölni.
Ajtó, mert egy másik világba vezet át, ahol talán egy jobb élet lesz, fájdalom nélkül.
Ajándék, mert az utolsó szemhunyás után az örök megnyugvást adja minden fájdalom és szenvedés nélkül. Nem érzünk semmit, csak a nyugodtságot. Szívünk, s lelkünk megpihent; boldog, hogy visszavágott az életnek, s nyugodtan lépi át az ajtót.
Álom. Életünk segítője, s a Halál jó barátja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Nos, dárgalátos nővérkém, próbálok szavakba önteni olyan fogalmakat, amiket nem lehet. Röviden szólva szép, kifinomult, kicsit filozófikus, kicsit igaz… ez így tökéletes a tolladból 😛
Nagyon szépen fejezted ki magad, és sok igazság is van benne x)
Nagy igazságokat fogalmaztál meg, a tőled megszokott álomszép tálalásban, de én hiányoltam az álom negatív oldalának bemutatását is. Hogy milyen is az, amikor naivan hiszünk még az álmainkban, s lassan önmagunkat kergetjük őrületbe, vagy amikor szembesítenek minket a bennünk rejlő Gonosszal. De ettől függetlenül nagyon szép ez az írásod is, csak hozzád képest olyan.. nyugodt. Mint egy meseszép álom. =)