Sötét lélek
2007 május 6. | Szerző: Mary?Mare |
Sötét lélek
Ne zárj be a magányomba,
Ott csak még jobban meg fogok őrülni.
Ne zárd el tőlem az életet,
Így csak még jobban el fogok pusztulni.
Ne tilts el engem az emberektől,
Akkor majd el fogok felejteni beszélni.
Ne tilts el engem az érzelmektől,
Úgy csak be fogok gyepesedni.
Ne szakíts el szeretteimtől,
Akkor csak még jobban szomorúbb leszek.
Ne szakíts el a halálomtól,
Akkor csak még jobban depressziósabb leszek.
Ne kínozz engem tovább,
De ne is könyörülj meg rajtam.
Ne szakísd szét testemet,
De nyugodt szívvel edd is tovább.
Vedd le kezeimről bilincseidet,
Szabadulni akarok könyörtelen vágyadtól.
Vesdd le rólam mocskos ruháimat,
Tisztán akarok eltávozni kínzásodtól.
Megkaptál engem most már,
Testem tiéd lett, szolgád lett.
Csinálhatsz vele bármit is már,
A tisztasága tiéd sose lehet már.
Engedd még utoljára a fényre,
Hadd érje még a Hold édes fénye.
Most már örökké a tiéd lett,
Sötét lélekhez, sötét test lett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Egy szóval: Gyönyörű. nagyon szép, csak így tovább. 🙂
Az a sor, hogy “attól csak még jobban depressziósabb leszek” az nekem nagyon nem tetszik. Javaslataim
“attól csak még szomorúbb leszek”
“attól csaj még depressziósabb leszek”
vagy pedig csak az utóbbi soron változtatva
“attól csak még jobban depressziós leszek”
Egyébként rettentő szépen írsz.
Nagyon tetszenek a felállított ellentétek és párhuzamok, az okok és az okozatok. Az a “még jobban depressziósabb” leszek kicsit az én szememet is szúrja, de amúgy minden szó a megfelelő helyen van.
Nagyon tetszik!