Halál tánca
2007 november 16. | Szerző: Mary?Mare |
Előre, majd hátra. Jobbra, majd balra. Fejet fel, mellet ki, hasat be! És induljon a tánc!
Egy hatalmas bálterem közepében állni. Állni ott, egyedül, úgy, hogy senki se kér fel egy ártatlan táncra. Körülötted mindenki álarcban, gépiesen táncolna, Rád tekintvén, lenézően lenéznének. Éreznéd testeden a megvető pilantásokat, és tudod, ez ellen nem tudsz semmit sem tenni. Csakis akkor, ha valaki fölkér egy táncra.
Belecsöppentél egy világba, ahonnan nincs menekvés. Keresed a kiutat, de nem találod, föladod. Pedig ott van előtted, csupán Rá kell tekintened. Hidd el, sikerülni fog!
Elindulsz a táncolók között, de ők nem engednek. Szándékosan Neked mennek, erősen, hogy fölborulj. A földre esel, a párok nevetnek Rajtad, és ujjal mutogatnak Rád. A földön ülsz és sírsz. Jogosan. Forog körülötted a világ, szédülsz. Most már tompa zúgás a melletted lévő nevetés. Kezd elsötétülni előtted a világ. Végre…
“Legyen már vége!” – gondolod és mondod magadban. Tényleg ezt akarod? Tényleg azt akarod, hogy mindennek vége legyen? Hogy soha semmi se legyen már? Ezt akarod?
Csend. Nincs nevetés, nincs megvetés. “Ez már a Vég?” – kérdezed magadtól. Nem. Nem az. Csupán a táncoló párok elhalkultak.
Egy fekete talárba burkolódzott csuklyás alak guggol le melléd. Te a fágyolos szemeddel ránézel kérdőn. Nem látod az arcát. Pedig kíváncsi vagy, hogy ki sajnál meg, ki segít Rajtad. Kinyújtja kezét, és csak ennyit mond:
Nem tudsz szólni semmit, de mégis odaadod kezedet az idegennek. Hogy miért, azt magad sem tudod. Az álarcos párok a falakhoz hátrálnak, hogy Te és az idegen táncolhassatok.
Elkezdtek táncolni, gyönyörűen, csodálatosan. Magad sem érted, de élvezed. Végre valaki fölkért Téged, nem vagy kitaszított. Élvezed, hogy az idegen vezet; átadod magad Neki. A zene elhalkul, az idegen kezet csókol, megköszöni a táncot. Még mindig kérdőn nézel Reá. Vársz valamire…
Ő mintha olvasna a gondolataidban, leemeli csuklyáját. Szemeid üres szemüregekbe ütköznek. Koponya. Csont. Halál.
Ha Rá nézel, fölkér egy táncra. Az utolsó táncodra. Megmutatja utadat, ahová menned kell. Csakis akkor, ha Rá nézel. És majd Ő eljárja Veled a Halál táncát…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nagyon jól írtad le a kirekesztettség, a magányosság érzését, tökéletes párhuzamba állítottad a táncparkettet a való élettel. A Halál megjelenése pedig egyszerűen szuper, teljesen előkészítetted a nagy belépőjét, illetve a “kegyelmét”, így mindenki láthatja, milyen megnyugtató, sőt, olykor megváltó is lehet életünk utolsó tánca. Nagyon szép! 😉
Köszönet, hogy hoszabb idő után újra megajándékoztál minket egy írásoddal! Nagyon szép és kifejező.
Engedj meg némi kötözködést. A “ránézni”, és a “csakis” egybeírandó. Ez a művészi értékből mit sem von le, csak nem mutat jól.
Egyébként tényleg nagyon szép, kiváló a párhuzam. És találó a kép is.