Lenyomtál bennem mindent. Tömted, nyomtad lefele, hogy ne törjön ki, hogy fulladjak meg. Azt akartad, hogy megdögöljek?! ezt akartad? Vagy csak egy kísérleti alany voltam részedről, hogy meddig bírom a nyomásod, a fojtogatásod? Mondd, mit akartál ezzel elérni?! Miért akartad, hogy egyre rongyosabb legyek?! Szidtalak, átkoztalak, már mindtent csináltam veled, de te tovább folytattad. Miért?! Azt mondtad, hogy így megtartom magam. Így? Hogyan? Úgy, hogy megfulladok a nyomásodban? Így hogyan tartsam meg magam?! Furcsa. A végére egészen megkedveltelek. Magam sem tudom hogyan, de egészen jó társaság lettél. A sok nevetés, a rengeteg éjjelbe nyúló beszélgetések, a sokatmondó pilantások. De így a végén bátran vallom be, hogy olykor-olykor engedtem a kísértésnek. de a végére rájöttem, hogy ezek feleslegesek. Úgy érzem, hogy igazad volt. (Igen. Ilyen a büszkeség.)
Majdnem kivettem magam miattad…
2007 július 11. | Szerző: Mary?Mare
Lenyomtál bennem mindent. Tömted, nyomtad lefele, hogy ne törjön ki, hogy fulladjak meg. Azt akartad, hogy megdögöljek?! ezt akartad? Vagy csak egy kísérleti alany voltam részedről, hogy meddig bírom a nyomásod, a fojtogatásod? Mondd, mit akartál ezzel elérni?! Miért akartad, hogy egyre rongyosabb legyek?!
Szidtalak, átkoztalak, már mindtent csináltam veled, de te tovább folytattad. Miért?!
Azt mondtad, hogy így megtartom magam. Így? Hogyan? Úgy, hogy megfulladok a nyomásodban? Így hogyan tartsam meg magam?!
Furcsa. A végére egészen megkedveltelek. Magam sem tudom hogyan, de egészen jó társaság lettél. A sok nevetés, a rengeteg éjjelbe nyúló beszélgetések, a sokatmondó pilantások.
De így a végén bátran vallom be, hogy olykor-olykor engedtem a kísértésnek. de a végére rájöttem, hogy ezek feleslegesek. Úgy érzem, hogy igazad volt.
(Igen. Ilyen a büszkeség.)
/2007. 07. 11. 00:09, Szerda/
Oldal ajánlása emailben
X