Csokiszáj és bor

2010 szeptember 4. | Szerző: Mary?Mare

 

Csokiszáj és bor

 

–        
Nézz a tükörbe! Csokis a szád.

–        
Nem kell letörölni az édeset. Hisz’ akkor a boldogság
elszáll; az íze nem marad más, mint emlék.

–        
De eléggé hülyén nézel ki, már megbocsáss.

–        
És? Engem nem zavar. Legalább ránézésre meg lehet
mondani, hogy édes vagyok.

–        
Nem. Azt lehet megmondani, hogy bolond vagy. Nem azért,
de így akarsz maradni? Csokis szájjal?

–        
Igen.

–        
Te teljesen megbolondultál!

–        
Figyelj! Nem érdekel, hogy mit mondasz, vagy mit
gondolsz. Ha én így érzem jól magam, akkor így. Nem érdekel, ha így látnak az
emberek.

–        
De… ez mégiscsak nevetséges.

–        
Szabad vagyok!

–        
…

–        
Szabad vagyok egy világban Szabad vagyok az életemben.
Szabad vagyok a csokoládéért… és a borért. Tényleg, nem bontunk fel egy üveg
bort?

–        
Van más választásom?

–        
Sosincs egy lehetőség. Valahol mindig megbújik egy
másik.

–        
Hm… Egész finom ez a bor. Oh, leittad magad. Az a szép
fehér ruha. Igazán kár érte.

–        
Ne aggódj! Így még szebb.

–        
Ez tényleg nevetséges. Vedd le és dobd be a mosógépbe!

–        
A hibákat se tüntetheted el ilyen gyorsan. Azzal, hogy
ott van a folt, csak azt akarom mutatni, hogy a hibák, a bűnök nem fognak
eltűnni. Mindig is ott lesznek. Azzal, hogy kimosom a ruhát, még tudni fogom –
és te is -, hogy itt anno bor folt volt. És ha a folt egy hiba, akkor a hibáról
is tudni fogod, hogy ott volt, van.