Halál tánca

1.0BlackCrosshttps://blackcross.cafeblog.huMary?Marehttps://blackcross.cafeblog.hu/author/mary_mare/Halál tánca Előre, majd hátra. Jobbra, majd balra. Fejet fel, mellet ki, hasat be! És induljon a tánc! Egy hatalmas bálterem közepében állni. Állni ott, egyedül, úgy, hogy senki se kér fel egy ártatlan táncra. Körülötted mindenki álarcban, gépiesen táncolna, Rád tekintvén, lenézően lenéznének. Éreznéd testeden a megvető pilantásokat, és tudod, ez ellen nem tudsz semmit sem tenni. Csakis akkor, ha valaki fölkér egy táncra. Belecsöppentél egy világba, ahonnan nincs menekvés. Keresed a kiutat, de nem találod, föladod. Pedig ott van előtted, csupán Rá kell tekintened. Hidd el, sikerülni fog! Elindulsz a táncolók között, de ők nem engednek. Szándékosan Neked mennek, erősen, hogy fölborulj. A földre esel, a párok nevetnek Rajtad, és ujjal mutogatnak Rád. A földön ülsz és sírsz. Jogosan. Forog körülötted a világ, szédülsz. Most már tompa zúgás a melletted lévő nevetés. Kezd elsötétülni előtted a világ. Végre... "Legyen már vége!" - gondolod és mondod magadban. Tényleg ezt akarod? Tényleg azt akarod, hogy mindennek vége legyen? Hogy soha semmi se legyen már? Ezt akarod? Csend. Nincs nevetés, nincs megvetés. "Ez már a Vég?" - kérdezed magadtól. Nem. Nem az. Csupán a táncoló párok elhalkultak. Egy fekete talárba burkolódzott csuklyás alak guggol le melléd. Te a fágyolos szemeddel ránézel kérdőn. Nem látod az arcát. Pedig kíváncsi vagy, hogy ki sajnál meg, ki segít Rajtad. Kinyújtja kezét, és csak ennyit mond: <div style="text-align: center; font-weight: bold;">"Megajándékoz az utolsó táncával?" </div> Nem tudsz szólni semmit, de mégis odaadod kezedet az idegennek. Hogy miért, azt magad sem tudod. Az álarcos párok a falakhoz hátrálnak, hogy Te és az idegen táncolhassatok. <center style="font-weight: bold;"><img style="width: 385px; height: 471px;" src="https://blackcross.cafeblog.hu/files/igazi.jpg" class="blogkep" align="middle"></center> Elkezdtek táncolni, gyönyörűen, csodálatosan. Magad sem érted, de élvezed. Végre valaki fölkért Téged, nem vagy kitaszított. Élvezed, hogy az idegen vezet; átadod magad Neki. A zene elhalkul, az idegen kezet csókol, megköszöni a táncot. Még mindig kérdőn nézel Reá. Vársz valamire... Ő mintha olvasna a gondolataidban, leemeli csuklyáját. Szemeid üres szemüregekbe ütköznek. Koponya. Csont. Halál. Ha Rá nézel, fölkér egy táncra. Az utolsó táncodra. Megmutatja utadat, ahová menned kell. Csakis akkor, ha Rá nézel. És majd Ő eljárja Veled a Halál táncát...<div style="text-align: right;">/2006. június 13./ </div>rich